|
06 90 631 431 "FAL ÜZENETED" |
Most belülröl süt a nap.
Szétárad minden porcikámban.
Arcomra kiül egy
mosoly.
Aki szembejön velem, kap abból.
|
| tereza |
2007-08-27 09:47:02 | |
| Összes üzenet >> |
|
| 1 SMS ára 76FT + Áfa | info >>
|
|
06 90 631 431 "EGO" |
|
|
| 1 SMS ára 76FT + Áfa | info >>
|
| |
| Beáta |
| A név eredete:Latin eredetű név.A név jelentése:Jelentése: boldog. Szűz Mária Boldogságos melléknevének a latin megfelelőjéből származik.A név gyakorisága:Ritka.Női név.
|
| Becenevek: Bea,Betti,Beácska, Beuska |
|
 |
|
 |
|
|
|
10. |
muzsa
[re:9] |
2010-08-16 09:44:14 |
| |
Nagyon szépen le lett írva. természetesen az egészet úgy kell értelmezni,
hogy egy fasiszta elméletet akasztottak a zsidói nép, még egyszer, a nép
köré. Olvashattuk, felépítésüket, akaratukat, hovatartozásukat és mindent
amit kellene róluk tudni. Sőt még a Thagok és Thugokról is szó esett. Ök
csak azért különböznek a zsidóktól mert meggyöződésből folytanak meg
embereket. Mig a zsidó nyereségvágyból amit mindig is büntettek. vagyis az
emberek megdolgozott értékeinek az elrablásán okoskodnak-üzletelgetnek.
Félix von Luschan írását is emlitette az ide író. Kicsit ha okosabb,
elolvasta volna eredeti nyelvezetében, de kár volt idézgetni.
Ami nagyon
tetszett, az ellenség lerohanását, igen, de sírnak is a zsidók ha öket
vágják nyakon mint a holokauszti nyekergésükben. Ami felháborít: idézek"
héberjeink megváltoztatták zsákmányhadjárataik formáját." Semmit sem
változtattak meg, hiszen állandóan csak raboltak és loptak ártatlan
emberektől. Had ne ismételgessem már magamat. Több évezredes tényeket írtam
már le a zsidói bűnügyekről, Krisztus születése elöttről a mai napig. De
itt az én írásaim mellett lett letéve a győzelmi mondatok sulya. El lett
ismerve az állandó zsákmány szerzésük, rablásuk, gyilkolásuk. És a mai
világban is, csak azokat a híreket lehet hallani amikor a zsidók
piszkoskodnak, mert jó híreket nem sokat, vagyis zsidóktól jót sose
várj.
Gondolom zsidó barátom most egy kicsit megpörkőltem zsidói
fenekedet, de szerencsére nem érte megcsinkitótt megmetélt
férfiasságodat.
Anatole Hongrois
|
|
Válasz erre |
|
|
|
9. |
Gyurri
|
2010-05-27 18:32:11 |
| |
A zsidó lény eredete
1. A zsidók származása
Sombart keresi a
zsidó művészet eredetét és fölveti a kérdést: Honnan jönnek, hová mennek?
Nem veszi a fáradságot, hogy a zsidókat az emberiség egy alosztályába
sorolja, amely vér szerint minden néptől eltér, akik között lakik.
Hozzátesszük: A vér szerinti eltérés a szellemiségben való eltérést is
jelenti, mert a faji fölismerés egyik legfontosabb fölismerése, hogy a
vérrel bizonyos szellemi sajátosságok föloldhatatlanul össze vannak kötve.
Az általános vélekedés szerint Sombart is azt hiszi, hogy Júda különféle
keleti népek keveredéséből alakult ki. Ennek az elképzelésnek az a tény
mond ellent, hogy a zsidók magukat egy közös ősapa utódainak tartják
(Ábrahám vagy Jakab), és a zsidók keveredését más népekkel már az ókorban
szigorú törvények tiltották. Zsidóságról valóban akkor beszélhetünk
először, amikor egy kaszt tudatos magát ellentétbe állította az emberiség
többi részével , és minden közösséget és minden keveredést elutasított
ezekkel.
Éppen a saját faj kizárása a többi emberekkel való közösségből
teszi a zsidóságot azzá, ami az ma. Hogy a héberség alaptörzsei beduin,
szemita törzsekből alakultak ki, általános föltételezés, és Adolf Wahrmund
meggyőző bizonyítékokat hozott a héberség szellemi rokonságára a szemita
sivatagi törzsekkel. Mindkettő tulajdonsága az állhatatlanság, a nomádság;
egyik sem ismeri az állam fogalmát, hanem boldogságukat az állandó
vándorlásban és változásban keresik. Ha lelegeltették a legelőket, akkor
oda vonulnak tovább, ahol új zsákmányt sejtenek. Mindegyikük hirtelen
rohanja le ellenfelét és teljesen kiirtja és lemészárolja azt. Mindkettőt a
sivatag szelleme élteti, amely kiégetett helyeket hagy maga után. Csak
héberjeink a kultúrnépek között megváltoztatták zsákmányhadjárataik
formáját. Már nem kardjuk élével fojtogatnak, hanem a tőke aranyhurkával
fojtják meg ellenségüket. /Itt érdemes összehasonlítani őket az indiai
thagokkal vagy thugokkal (=rablók), akik úgy gondolták, hogy akkor
szolgálják Istenüket a legjobban, ha sok embert megfojtanak. Lehet, hogy
ezek a thagok vagy thugok kapcsolatban vannak az elűzött csandalákkal. / Az
ellenfél megrohanása és lemészárlása a tőzsde modernizált formájában zajlik
le. Ott tekeri a népek fojtogatója arany kötelét, melyben nemcsak a népek
gazdasági életét, hanem politikai és szellemi életét is behálózza.
Mai
zsidóinkat nem lehet tiszta szemitának tekinteni; ők is sok idegen
népelemet vettek föl magukba; de meglepő, hogy menyire tökéletesen magukba
asszimilálták ezeket. Megkérdezzük, hogy csak a talmudi szellem tette-e
lehetővé ezt a teljes beilleszkedést, vagy hogy egy csepp zsidó vér elég-e
arra, hogy egy egész tömegnek - legalábbis szellemileg- egységes formát
adjon. Kívülről a mai zsidók erősen eltérő megjelenésűek. A szemita mellett
negroid és turáni (mongol) típusok is megtalálhatók közöttük. Igen, az
Orosz és Lengyelországból jövő héberek közt nem kevés szőke, vizenyős szemű
elem található. Biztosnak tűnik, hogy a volt kazárok népe, akik Kr. u.
800-ban önálló birodalommal rendelkeztek, és akiket finn-tatár törzsnek
tartanak, áttértek a zsidósághoz, és teljesen feloldódtak benne. A zsidók
maguk tudatában vannak ennek a faji különbségnek, mert a Spanyolországból
jövő nyugati zsidók, akik magukat szefárdoknak nevezik, és északafrikai vér
van bennük, ezeket a keleti zsidókat askenáziknak nevezik, és kissé lenézik
őket. A talmudi törvény mégis egybefonja őket, és a rabbik zsarnoksága
egységes kaszttá teszi őket, akik egyetértenek egymással abban, hogy minden
nemzsidó néppel szemben ellenségesek.
Ha ezek szerint a mai zsidók
fizikailag nem egységes faj, az egész zsidóság mégis egységes faji
szellemet mutat föl. Faji szempontból a szellemi beállítottság fontosabb,
mint a tisztán lelki, amely valószínűleg véletlenszerű külsőségeket hoz
létre, de nem befolyásolja a faji jelleg vérbeni és szellemi alapját.
A
legrövidebben kifejezve, a faj egy közös őstől kiinduló közösség, amely
vérrokonságon alapul és emiatt sok közös testi és szellemi tulajdonságot
von maga után. Itt azzal a ténnyel kell számolni, hogy a vérrel nemcsak a
testi viszonyok, hanem a szellem és kedély, a temperamentum és a jellem
tulajdonságai is öröklődnek. Ez az öröklődés annál állandóbb, minél
tisztább és egységesebb a faj. A más fajokkal való keveredés elrejti
részben a faji tulajdonságokat, kívülről még jobban mint belülről, de
nemzedékek után gyakran meglepően tisztán jönnek ki újra az eredeti
sajátságok. Azt lehet tehát mondani: Egy faj jellemzői a bonyolult,
állandóan öröklődő tulajdonságok. A mai német nép germán, szláv és román
(kelta) - vagy mai névvel: északi, alpesi (keleti) és mediterrán (nyugati)
elemekből áll, melyek azonban a századok folyamán egységessé lettek,
legalábbis annyira, hogy eddig nem kételkedhettünk a német gondolkodás és
érzések egységességében. Csak az utóbbi időben, mikor a degenerálódás
határozott jelei lettek láthatóak, tűnik úgy, hogy ezek a fai részek újra
eredeti összetevőikre bomlanak szét, és amellett nagy mennyiségű fajilag
nem besorolható vegyes forma (a degeneráció eredményei) kerülnek
felszínre.
Ha egy külön zsidó faj létezését vitatják, ahogy ezt Felix
von Luschan és mások megpróbálják, ennek talán annyi jogosultsága van, hogy
nem volt zsidó ősfaj, a héberek inkább különféle fajok keveredéséből álltak
elő, keverékfaj, mely azonban az évezredes belszaporulat miatt fajszerű
típussá vált.
Aki a zsidók embertani sajátosságait keresi, az ezeket
kevésbé fogja testi ismertetőjegyek formájában megtalálni, inkább a lelki
és jellem vonásai között. Igaz az, hogy a szefárdok főleg hosszú fejűek, az
askenázik vagy kazár zsidók kerekfejűek, és arcprofiljuk is a
legkülönbözőbb alakú. A zsidó faj különleges jellegzetessége legföljebb a
végtagok rövidsége lehet. Majdnem minden zsidónak feltűnően rövid a karja
és a lába, míg felsőtestük viszonylag hosszú. Míg az normális európai,
különösen a germán kitárt karjainak a szélessége meghaladja testmagasságát,
a hébernél ez fordítva igaz. A karok kis fejlettségét arra is vissza lehet
vezetni, hogy ez a faj soha nem foglalkozott kézi munkával, soha nem vitt
fegyvert vagy evezett, és karjai ezért fejlődtek ki olyan kevéssé. További
ismertetőjelük a fül állása az orrhoz viszonyítva. A valódi árjáknál az orr
és a föl általában azonos hosszúságú, és egy magasságban vannak; a
zsidóknál mindkét irányban vannak különbségek és feltűnő
szabálytalanságok.
Ma a zsidó faji állandóság szembeötlőbb, mint bármely
más faj esetében. A zsidó faj sajátságos szellemi szívósságát már az ősidők
óta tanúsítják, mert már a régi próféták is bosszankodtak emiatt a "kemény
nyakú és merev" nép miatt. A zsidó sajátságok talán azért lett annyira
feltűnő, mert ennek a népnek a vallása, jobban mint másoké, saját lényéhez
illeszkedik, mely a legrészletesebben előírja az életvitel egyes
részleteit. Faj, vallás, nemzet, életmód és üzleti erkölcs, ezek a hébernél
mind egy anyagból vannak kiöntve: ezek ugyanannak az alapnak az egységes
kifejezői. Az egységes oktatás és a szigorú fegyelem, az ugyanolyan,
évezredek során űzött életmód, melyet a belszaporodás megerősített, ennek a
népnek a szellemét és jellemét rendkívüli módon megerősítette és
megszilárdította, úgy hogy a zsidók kevésbé befolyásolhatók idegen
eszmékkel, mint bármi más, képezhető és fejlődőképes emberfajta.
Sombart
is igazolja, hogy a zsidó sajátságok nem csak a diaszpórában
(=szétszórtság) alakultak ki, mint ezt a tendenciózus zsidó történetírás
előszeretettel állítja, hanem maga a szétszórtság ennek a fajnak a
sajátsága. Éppen olyan kevéssé lehet állítani, hogy a zsidó sajátságok a
rabbinikai tanítások gyümölcsei; sokkal inkább a zsidó vallás a zsidó
szellem alapvető lényéből nőtt ki és a zsidó gondolkodásmód szükséges
terméke. Igen, ez a zsidó lét szükséges segédeszköze. Enélkül az "erkölcs
nélküli erkölcs" nélkül a héber nem létezhetne. A rabbinikai tanok csak az
igazán zsidó gondolkodás és érzések kendőzetlen kifejezései; ha ezeket
mesterségesen állították volna elő, és rákényszerítették volna a zsidókra,
akkor a zsidók tömegei tiltakoztak volna az ilyen életszemlélet ellen.
Erről azonban soha nem hallott senki. Sokkal inkább a héberek szívesen és
szabad akaratból vették föl ezeket az oktalan tanokat, mert ezek testükre
voltak szabva. Joggal mondja tehát Sombart, hogy a zsidó vallás
sajátságaiból nyugodtan lehet a zsidók népi sajátságaira következtetni. Ha
kételkedik abban, hogy Izsák, Jakab ls József becstelen viselkedéséből a
zsidó lény csaló sajátosságára lehet következtetni, mi az olvasóra hagyjuk,
hogy erről maga gondolkozzon el.
Ha mindig újra fölbukkan az a legenda,
hogy a zsidók eredetileg földművelő nép voltak, itt megbocsátható a tévedés
Izrael és Júda törzsei között. A sokszor hallott vélemény, melyet
teológusok is képviselnek, hogy az izraeliták és a zsidók azonosak,
megkérdőjelezendő, mert ezt az Ótestamentum temérdek helyen cáfolja, ahol
Izraelről és a zsidókról van szó. /figyelemre méltó Dániel és Zsuzsanna
jellemző története is, V. 56 és 57, amely "Kánaán és Júdea" és "Izrael
lányai" és Zsuzsanna között határozottan különbséget tesz./
A régi
Izrael tisztességes földművelők és pásztorok népe volt, melyet a betörő
héberek maguk alá gyűrtek. Az igazi zsidó Palesztinában is, éppen úgy, mint
más országokban gazdasági uzsorásként lépett föl; az idegen népektől rabolt
arannyal jött (mint Egyiptomi kivonulásakor), és a becsületes népeket
pénzkölcsönzéssel és uzsorával fosztotta ki. Így igázta le a békés
földművelő izraelitákat ez az idegen pénz-burzsoázia, éppen úgy, mint mind
a mai napig sok népet. DE az igazi izraeliták utálata az új pénzel
uralkodók ellen erős lehetett, mert egy izraelita katonatiszt így szólt
mikor őt becstelenséggel gyanúsították: "Zsidó gazember vagyok?" (Samuel 2.
3, 8). / "Harosch keleb anoki ascher l´jehuda?" Kautsch így fordítja:
"zsidó kutyafej vagyok?" Lásd Hammer, 259. sz. "Az Ótestamentum
kialakulásának történetéhez." /
2. A zsidók kereskedő néppé
válása
Júda népének későbbi sorsában elegendő lehetőségük volt arra,
hogy a földet műveljék; de a héberek ezeket a lehetőségeket sohasem
használták. Nem érzik magukat hozzákötve ehhez a fáradságos és becsületes
iparhoz, mert a természetet nem lehet becsapni. És az egyik talmudi rabbi
bölcsessége is ezt fejezi ki: "Ha száz szuszt használsz kereskedelemre,
akkor minden nap ehetsz húst és ihatsz bort. Ha viszont száz szuszt
használsz földművelésre, akkor meg kell elégednek káposztával és sóval, a
földön kell aludnod, és sokat fáradoznod." Így nincs hiány olyan
történészekben, még zsidó történészekben sem, akik bevallják, hogy a zsidók
eleve a kereskedelemre irányuló engedelmes nép, kifejezetten kereskedő nép.
Ezt bizonyítják régi iratok is. Időközben a Nippuri ékírásos iratok
igazolták, hogy a héberek a régi Babilonban is nagykereskedők és bankárok
voltak. A veszélyes tengerentúli kereskedelmet átengedték a föníciaiaknak,
mert ehhez a kereskedelemhez személyes bátorság kellett és életveszélyes is
lehetett.
Naivnak hangzik, amikor Sombart az ismert arany és
ezüstrablást Egyiptomban úgy ábrázolja, hogy ezek azok az egyiptomi
kölcsönösszegek, melyekre a héberek rátették kezüket. Ez meglepő hiányát
mutatja nép-pszichológiai ismereteinek. Mivel a héberek a régi időkben
aligha foglalkoztak mással, mint gabona és állatkereskedelemmel, uzsorával
és zálogkölcsönnel, így föltételezhető, hogy Egyiptomban sem csináltak
mást. Azt gyanítom, hogy az arany és ezüstedények, a drága ruhák, melyeket
a héberek elvonulásukkor magukkal vittek, olyan zálogtárgyak voltak,
melyeket a zsidó uzsora miatt szükséghelyzetbe került egyiptomiak náluk
zálogba adtak. (lásd Sombart, 370-371 oldal). Hogy hogy működött a zsidó
uzsora a régi időkben, arról Nehemiás büntetőprédikációja tanúskodik, de
mindenek előtt Amos 8, 4-7. Hogy a rabbik is életükben aktívan beszálltak a
pénzüzletekbe, az a zsidó tan és világnézet természetéből következik.
Sombart is elismeri, hogy sok esetben a rabbik voltak a fő pénzadók; sőt
olyan helyek is vannak az írásban, melyek a rabbik uzsoramonopóliumára
utalnak. Sombart példát hoz az oxfordi papiruszból, amely tényleg egy
hatalmas zsidó uzsoraesetet ír le. Mert ez az irat, amely egy adósságlevél,
világosan kimondja, hogy az adósság mindannyiszor megduplázódik, amikor nem
fizetik azt vissza a megbeszélt időpontban.
Nem csoda, ha ilyen
gyakorlattal a héberek a népek pénzét mindig sajátmagukhoz irányították. És
Sombart is megjegyzi, hogy már a hellén és római időben a gazdag zsidók a
királyok pénzadói voltak, és a római időben sok szó esik a római uzsoráról
és kizsákmányolásról. De az arabok között is az a héber híre, hogy neki az
uzsora és kizsákmányolás a vérében van. A merowing királyok alatt a zsidók
szintén gazdasági intézők és üzletemberek voltak; és Spanyolországban, ahol
a legszabadabban mozoghattak, a nép már nagyon korán adósuk lett. Már a
keresztes hadjáratok idején is pénzüzleteket közvetítenek, és kíméletlenül
kiuzsorázzák a keresztes lovagokat, úgy hogy Sombart ezt állapítja meg:
"Mióta valamit is tudunk a zsidó gazdasági életről, látjuk, hogy a
pénzkölcsönzésnek ebben kimagasló szerepe volt." (375 o.) Hozzáteszi:
"Igazán ideje lenne, hogy eltűnjön az a mese, hogy a zsidók csak az európai
középkor folyamán kényszerültek arra, hogy pénzváltóként éljenek, mert
minden más foglalkozás el volt előlük zárva. A zsidó pénzkölcsönzés kétezer
éves története a középkorig kellő bizonyítékot nyújt arra, hogy ez a
történelmi föltevés alapvetően téves." (373 o.)
Ott is, ahol a zsidóknak
lehetőségük volt más hivatások űzésére, előszeretettel foglalkoztak a
pénzkölcsönzéssel és zálogüzlettel, ahogy ezt Karl Bücher bebizonyította
Frankfurt a. M. esetére. Igen, voltak olyan idők, amikor a hatóságok
jutalmat tűztek ki azért, ha a zsidók más foglalkozást választanak
maguknak, és ez sem volt sikeres. Jellemző a zsidó vallásra, hogy az ókori
zsidó templomok a pénzkereskedelem központjai voltak, bizonyos mértékben
bankházak. A Jeruzsálemi templomban nagy aranykészletek halmozódtak föl, és
a vallás és pénz ilyen mértékű összefonódását nem tesz megbocsáthatóvá,
hogy állítólag más szemita népek, mint a babilóniaiak ezt állítólag szintén
így csinálták. A keresztény templomokról minden esetre ilyesmi nem
állítható. Sombart is elismeri, hogy a kölcsönszerződések technikája a
zsidóknál hihetetlen tökéletességet ért el. Ezt mondja: " ha átolvassuk a
Baba mezia negyedik és ötödik fejezetét, az lesz a benyomásunk, hogy abban
egy harminc évvel ezelőtti Hesseni uzsoraszerződésről van szó; olyan
sokoldalúak a fogások és ravaszságok, melyeket a kölcsönszerződéseknél
alkalmaznak." (378 o.) Ezért jogosan nem a zsidó gazdagság, hanem a zsidó
uzsora vált közmondásossá.
Míg más népek papjai az erkölcs őrzői, a
hébereknél ezek a legravaszabb üzletelők, és maguk is uzsorások. Sombart
ezt mondja: "Föltűnő a gazdag és nagyon gazdag emberek nagy száma maguk
között a talmudisták között. Könnyen összeállítható több tucat rabbi
listája, akiknek gazdagságáról hírek járnak." (380 o.) Sombart bevallja,
hogy összes vizsgálata nem elég arra, hogy a zsidó gazdagság megjelenését
kellőképpen elmagyarázza. ő tényleg kifelejtette a legfontosabb momentumot:
a zsidó üzleti viselkedés bandaszerű viselkedését, a havroszt. A zsidó
kapitalisták nagy gazdagságát is csak a havrosz magyarázza el. A havrosz ma
mindenütt létezik: A tőzsdéken, a bankoknál, a nagykereskedelemben, a
sajtóban, a leánykereskedelemben, a zsidó zsebtolvajok és betörők között,
és az egész világon szét van ágazva. A zsidó nép fenomenális
meggazdagodására csak egy kielégítő magyarázat van: a kereskedelem, az
uzsora, a becsapás és lopás bandaszerű szervezése - és mindez egymással
összefüggő módon - mindegy, hogy milyen szégyenlős és virágok mögé dugott
formájuk van ezeknek. /Sajátságos, Oroszországban az egész zsidó közösséget
uraló üzleti és kizsákmányoló társaság neve Kahal vagy kagal. Erről értesít
a keresztelt zsidó, Jacob Brafmann kétkötetes műve: "A kahal könyve",
melyet S. Passarge professzor adott is, és amely németül a Hammer kiadónál
jelent meg. /
Úgy van, ahogy Herder megmondta: "A héberek megvetendő faj
és ravasz kereskedők, akiknek sem becsületre és lakásra, sem hazára nincs
szükségük." Az, hogy valaha is becsületes földművelők és bátor katonák
lettek volna, nekünk nem tűnik hihetőnek, mert ilyen erősen nem változik
meg egy nép természete.
Az utolsó kísérletet a zsidók becsületének
megmentésére és tulajdonságainak magyarázatára Sombart azzal teszi, hogy a
zsidókat keleti népként ábrázolja, mely a z északi népek közé került és
ezzel kultúrája összepárosodott. Az bizonyos, hogy arra joggal lehet
utalni, hogy egy nép áthatása idegen fajelemekkel annak erőteljes
kultúrhatásokat ad át. Gobineau /Gobineau gróf: "Az emberi fajok
egyenlőtlenségének magyarázatára való kísérlet" c. műve németül Ludwig
Schemann-tól négy kötetben Stuttgartban jelent meg 1902-ben / ismeretes
módon a régi kultúrákat azzal próbálta magyarázni, hogy a déli népek az
északi fajjal, a szőke árja fajjal kereszteződtek, amikor is az utóbbiak
uralták a leigázott elsőbbeket, és szervezőtehetségükkel és hősi
gondolkozásukkal megvetették a nagy fejlődés alapját. A héber szerepét
ezzel összehasonlítani aligha juthat valaki eszébe. A héber sehol sem
kultúrahozó és társadalmi újító, ehhez túl negatív egész működése. Ha
Sombart állandóan "kapitalista kultúráról" beszél, ez eufórikus
gondolkodás. Kezdeti megfigyeléseink azt a fölismerést adták, hogy a
kapitalista gazdasági mód a szunnyadó erők hatalmas mértékű kioldásához
vezethet, de ezzel a népek kifárasztását éri el és soha nem alkot építő
kultúrát.
Ennek a ténynek helyes sejtésében Sombart néha "A kapitalista
kultúra furcsa kinövéseiről" beszél. Ennél nem furcsább, amikor azt véli
erről a keleti népről, hogy ez magát föláldozza ebben a neki teljesen
idegen éghajlati és népi közegben és legjobb erőit föláldozza. Nekünk úgy
tűnik, hogy más erőit fogyasztja és emellett maga meghízik. Egyetértünk
vele akkor, amikor a beduinok körül fölbukkanó állattenyésztőkről és
nomádokról így beszél: "ilyen nyugtalanul vándorló beduin törzs volt valaha
a héberek törzse, akik Kr. e. 1200 táján rabolva és gyilkolva tűnt föl
Kánaán országában, és elhatározta, hogy megpihen hosszú vándorlása után. Ez
azt jelentette: ha lehet, semmit se dolgozzon, és az itt honos népeket
dolgoztassa maguk helyett " (405. o.) /Ezek a vélemények nem Sombart
eredeti gondolatai, mert 1886 óta kimondja őket "A zsidókérdés kézikönyve",
a régebbi "Antiszemiták katekizmusa" Theodor Fritschtől. /
Azt is
elismeri, hogy az ország elfoglalását nem annyira harci bátorságukkal, mint
gazdasági kizsákmányolásával érték el, és a héberek értettek ahhoz, hogy az
ország legnagyobb részét adófizetőjükké tegyék, és így tized szolgáltatása
vagy hitelviszony által maguk alá gyűrjék. Elismeri, hogy "A héberek nagy
része mint kamatszedő vagy járulékos a városokban lakott, míg a leigázott
nép mint földművelő vagy "szabad paraszt"' a földet művelte. (406 o.)
A
héberek földművelő múltja a mítoszok világába való: "De a nomád múlt emléke
minden törzsben élő maradt. Mert ha ez másképp lett volna, akkor ha Izrael"
[helyesen: Júda , R-St] "akár csak a kelet szintjén földművelő nép lett
volna, akkor soha nem érthetnénk meg a zsidó vallási rendszer kialakulását
és első formáját. (406 o.) Valóban, egy földművelő nép nem talál föl egy
olyan az uzsorát és csalást dicsőítő vallást, és nem helyez maga fölé olyan
Istent, akinek szent célja az országok és népek tönkretétele. Ami a
becsületes földművelésből belejátszik a zsidó nép történetébe, az biztosan
Izrael letelepedett népeire vonatkozik, és nem a később bevándorolt uzsorás
héber népre. /A 269. sz. "Hammer"-ban W. Scheuermann arra vezeti vissza az
amerikai zsidó, M. Fishberg könyvében a földművelő zsidó legendáját, hogy
régen és ma is a zsidóságra áttérő földműves népek tagjait egyszerűen
zsidóknak nevezik. /
Hogy az izraeli történelem részben a zsidók
történetével össze van kapcsolva, és hogy itt-ott a gyűlölettel teli
bosszúszomjas Jehova mellett az Ótestamentumban egy magasabb szintű
istenfogalom is előfordul, - mindez a nemzsidó izraeliták behatásának
tulajdonítható. Ezt sejti Sombart, amikor azt mondja, hogy a Pentateuch
(Mózes 5 könyve) egy nomád nép történetét mondja el. Így ír: "Az Isten, aki
győzelmesen került ki a más hamis istenekkel vívott harcból, egy sivatagi
és pásztoristen. A Jehova imádás tudatos felélesztésével a nomád korszak
Ézra és Nehemiás nevéhez fűződő hagyományai élednek föl és lesznek a vezető
elemek, figyelmen kívül hagyva a közben levő (és a zsidók számára talán
sohasem létező) földműves korszakot. (406 o.)
Jul. Wellhausent idézi,
aki szintén megerősíti: "A papi kódex óvakodik minden utalástól a kánaáni
életről; formálisan szigorúan a sivatagi vándorlás helyzetéhez tartja
magát, és teljes komolysággal egy sivatagi törvénykönyv akar lenni."
Sombart úgy véli, hogy a zsidó nép széles rétegeit nem elsősorban nomád
ösztönök és hajlamok uralták volna, akkor ez az elsősorban nomádokra
irányuló vallást nem kényszeríthette volna senki rá hosszabb ideig a népre.
És a zsidó nép sorsa bebizonyítja, hogy az az évezredek során sivatagi és
vándor nép maradt.
Ez az én véleményem is. De mindez nem más, mint amit
finom érzékű antiszemiták, akik tényleg koruk előtt voltak a fajfelismerés
terén, már évtizedekkel ezelőtt világosan kimondtak. Hogy minden
érintkezési pontot elkerüljön ezekkel a belátó nép-politikusokkal, Sombart
szükségesnek tartja, hogy "antiszemita pamfletírókról" beszéljen, akik
ezekből a tényekből gyűlölködő módon anyagot gyűjtöttek volna
"szidalmaikhoz". Valószínűleg nagyon keveset tud az illetőkről, mert Eugen
Dühringet és Adolph Wahrmundot nevezi ilyen irányú íróknak, akik közül
különösen az utóbbi csak tényleg nagyon finom és tudományos módon írt a
zsidóproblémáról. Sombart minden antiszemita megnyilvánulást "kicsinyesnek
és gyűlölködőnek" talál, pedig ő sem mond lényegében egyebet, csak más
irányból, mint azok az élesen látó elmék, akik megértették a faji
problémát, mielőtt bizonyos ma olyan bölcsen beszélő tudósoknak akár a
legcsekélyebb fogalma is lett volna arról.
Joggal gúnyolódik arról, hogy
a katedrákon még ma is a következő bölcs megállapítások hangzanak el:
"Palesztinában földművelés folyt az ókorban. A zsidók abban az időben
Palesztinában laktak, következésképpen földművesek voltak." Valóban, akkor
ugyanilyen joggal ezt is lehetne állítani: a zsidók ma Németországban
uralkodó pozíciókat foglalnak el, és mivel a német nép nagy része ma
földművelésből él, és magas kulturális szinten áll, így a zsidók
földművesek és ennek a kultúrának a kialakítói.
3. A zsidók
szétszóródása a Földön
A szétszóródásra, mely szívesen használt anyag
Júda gyermekeinek vádaskodásánál és szentimentális emberek együttérző
szipogására, Sombartnak ironikus szavai vannak. /Érdekes, hogy Alexander
Dumas a zsidókat dicsérő színjátékában "Claudius felesége" hősével
Dániellel ezt mondatja: "A diaszpóra nem szórt bennünket szét, hanem
szélesebbé tett, emiatt behálózzuk az egész Földet." / Azt véli, hogy a
kiűzést, ha becsületesek vagyunk, nem tudjuk elképzelni, sem a kiutasítást,
sem a visszatérést. A zsidó jelentésben ez áll: "És Nebukadnezar egész
Izraelt, minden tisztet és katonát kivezetett; tízezreket vitt magával, és
minden kovácsot és lakatost; nem maradt más ott, csak az egyszerű nép." És
ha később ez áll: "Az ország minden előkelőjét rabul ejtette és fogolyként
vitte Jeruzsálemből Bábel irányába", akkor arra gondolunk, hogy csak a
parazita felsőbb osztályokat vitte el, míg a becsületes földműves nép az
országban maradt (Királyok 2, 24,14 és 25,11-12). Luther fordításában az
utolsó helyen nyilvánvaló hiba van. Ott ez áll: "A többi népet azonban,
akik a városban maradtak és akik Bábel királyával értettek egyet, Nebusur
Adan, az udvarmester vitte magával." Nyilvánvalóan helyesen ez így hangzik:
"nem vitte magával", mert később ez áll: "És az ország legkevésbé
hatalmasai dolgoztak az udvarmester földjén és szőlőiben"; és a 22-ik
bekezdésben, hogy a király a "megmaradt népet" Gedalja uralma alá helyezte.
Nebusur Adant, az udvarmestert Sombart a "legfölső hadbírónak" nevezi. -
Miért fordítja ezt ilyen gyűlölködéssel le?
De Sombart maga is
megállapítja a kiutasítottakkal kapcsolatban: "A tulajdonképpeni
földművesek nem voltak köztük." (410 o.) Tehát az asszír királyok
bölcsessége fölismerte, hogy milyen csapás sújtja a termékeny Kánaánt, és
úgy akarta az új országot rendbehozni, hogy a parazita osztályt, a
plutokráciát elvitte, és a becsületes munkásokat és parasztokat az
országban hagyta. Egyetértünk Sombarttal abban, hogy ezek a becsületes
emberek a régi ott született törzsek maradékai voltak. Írónk a zsidók
palesztinai uralmát és a babilóniai állapotokat megérkezésük után a
következő módon írja le: "A városi urak, akik egyszersmind pénzkölcsönzők,
földjüket nemzsidó részparasztokkal műveltetik meg. Ez legalábbis a tipikus
kép, amelyet a babilóniai Talmudban látunk." (411 o.)
Utal rá, hogy a
héberek babiloni tartózkodása nem volt kényszertartózkodás, a héberek
szabad akaratukból mentek oda, hogy az ottani kulturális központokban
jobban tudják uzsorás üzleteiket csinálni. "Mert" mondja, " nem tudunk meg
semmit arról, hogy azok a magukat száműző zsidók azután hazatértek volna,
amikor kis vagyont gyűjtöttek: mint a ma kivándorló svájciak, magyarok vagy
olaszok. Inkább megmaradnak az idegen városokban és hazájukkal csak
vallási-lelki kapcsolatot tartják fönn. Legföljebb, mint az igazi nomádok,
az évi zarándoklaton részt vesznek Jeruzsálembe Passzah idején. (412
o.)
A héberség kisugárzása minden országba már akkor is nagyon erős
lehetett, mert Strabo Josephus (Kr.e. 63-Kr.u 24) azt írja, hogy nehéz
olyan helyet találni a lakott földön, ahol ez a faj ne lakna és azt ne
uralná. Philo is (Kr.e 20-Kr.u 40) azt jelenti, hogy zsidók laknak Európa,
Ázsia, Líbia számos városában a tenger mellett és az országon belül is. De
nem hallunk semmit olyan erőszakról, mely ezeket oda vitte volna; ezért a
zsidók szétszórása a kultúrállamokba nyilvánvalóan önkéntes volt. Hogy
milyen sűrűn laktak a korai császári Rómában, arról különböző jelentések
szólnak. A zsidó király, Heródes egy küldöttségét állítólag nyolcezer
Rómában lakó hittárs kísérte Augustus elé, és Kr.u. 19-ben 4000 szabadon
engedett hadképes korú embert, akiket "az egyiptomi és zsidó babonák
hatalmukba kerítettek" Szardíniába utasítottak ki. (430 o. Tacitus, Sueton
és Josephus szerint, az utóbbi állítólag Vespasiánus kegyence
volt).
Sombart ír a német birodalomban az erős belső vándorlásról, és
számokat mutat be, hogy hogyan vándoroltak a héberek a birodalom keleti
részeiről nyugatra, különösen Berlinbe. Itt több mint furcsa, hogy "helyről
helyre űzött népről" beszél. Mi úgy gondoljuk, hogy ha zsidók Krotoschinból
és Meseritzből Berlinbe költöznek, akkor ezt a jobb üzletek és több élvezet
miatt teszik, és nem azért, mert valaki oda űzi őket. Valóban, ma a
zsidóknak több mint a fele Németországban nagyvárosokban lakik, mert itt
jobban elemükben érzik magukat. Az is találó, amikor Sombart más helyen a
modern nagyvárosokat a sivataggal hasonlítja össze, utalva arra, hogy a
modern városokat a vándorlás és a sivatag szelleme tölti föl, és a
nagyváros elsivatagosítja a nép életét. "Sivatag és erdő" mondja "a nagy
ellentétek, melyek körül az országok és emberek lénye
táborozik."
Valóban, a germán eredeti születési helyes és hazája az
erdő, ami miatt már az erdővel szemben ellenséges rómaiaknak is Germánia
olyan furcsának tűnt. Az igazi német csak az erdőben és a mezőn virul ma is
ki. És ahogy az erdő és a sivatag ellentétes dolgok, így a germánság és a
héberség is igazi ellenpólusok az emberiségen belül. Tény, hogy a
földművelés mindig is a germán törzsek legfontosabb alapeleme volt, és az
indogermán őstörténet során soha nem volt teljesen ismeretlen. A
természettel való együttélés és együttműködés, ahogy ez a parasztoknál
szokásos, a germánság alapvető lényében van benne, éppen úgy, mint ahogy
minden építő jellegű kultúrnépben. A természettel szembeni idegenség a
szemiták ismertetőjele, akik ősapjáról, Kain, aki a finomlelkű földművelőt,
Ábelt megölte, ez áll az írásban: "Légy nem megtelepedett és menekülj!
kezed legyen mindenki ellen, és mindenki keze legyen ellened!
"
Zsidópárti elfogultságot árul el Sombart, amikor egyetért azzal, amit
egy 16. századbeli zsidó orvos Spanyolországban a zsidók "finom szellemű"
lényének elmagyarázására kiokoskodott. Úgy véli, hogy a sivatag finom,
könnyű levegője, a "könnyű víz" és a "Manna finom eledele" a zsidókban
szellemi finomságot alakított ki. Ennek a meggondolásnak a nevetséges volta
nyilvánvaló. Ennek alapján nem kellene minden beduinnak finomlelkűnek
lenni? És hogy akarja Sombart elmagyarázni, hogy furcsa módon az arabot,
aki a sivatag valódi fia, mély árok választja el a zsidótól? Arab írók a
legmérgezőbb szavakkal mutatták be, hogy mennyire megvetik a zsidókat. Már
Kr.u. 545-ben ezt írta Abd al Qadir a-Ilani: "A zsidók, akik az egész
földön szétszórva élnek és mégis szorosan összetartanak, ravasz,
emberellenes és veszélyes lények, akiket mint a mérges kígyókat kell
kezelni, vagyis ahogy odasompolyognak valakihez, rögtön a fejükre kell
lovagolni; ha csak egy pillanatra megengedjük nekik, hogy fejüket
fölemeljék, akkor rögtön harapnak, és harapásuk biztosan halálos."
És ha
Sombart továbbra is megkísérli a héber undorító természetét a korábbi
sivatagi élettel magyarázni, akkor ezt kérdezzük tőle: Miért nem lettek az
arabok zsidókká? Miért őriztek meg egy olyan szellemiséget, melyet,
összehasonlítva a zsidókéval arisztokratikus és hősiesnek lehet
tekinteni?
A zsidók ellenséges viselkedését az északi népekkel szemben
Sombart megpróbálja a déli és a nedves-hideg északi népek ellentétével
magyarázni. / A németek viszonya a zsidókkal szemben korábban egyáltalán
nem volt ellenséges. De a zsidók a germánok nagy türelmével a végsőkig
visszaéltek és ezzel keltették föl befogadóik gyűlöletét. / De ez a védelmi
kísérlet sem sikeres, mert azt olvassuk, hogy a héber a déli országokban,
Egyiptomban és Marokkóban ugyanúgy viselkedik és uzsoráskodik, mint
északon. Ha most azt hozzák föl a zsidó védelmére, hogy rossz jelleme annak
velejárója, hogy évezredek óta a népek pénzének kezelője, akkor
megkérdezzük: Ki bízta meg ezzel? Nem sajátmaga választotta magának ki ezt
a szerepet?
Ebben rejlik a zsidókérdésben annyira kedvelt módszer titka,
a tényeknek állandó és ismételt teljes fejreállítása és kifordítása, mely
ellentmond minden történeti ismeretünknek és különösen az egész
Ótestamentum szellemével teljes ellentmondásban áll. Ha Sombart ezt mondja
"ők lettek a pénz urai, és a pénz segítségével, melynek ők lettek az urai,
uralták a világot." akkor ez annak bevallása, hogy a hébernek arra kellett
a pénz, hogy a világ ura legyen.
A mélyebbre tekintő előtt fölmerül a
kérdés, hogy nem a pénz hoz-e az ember életébe egy olyan veszélyes hamisító
és természetellenes hatalmi faktort, hogy éppen ezáltal tudott a héber
csaló szellem hatalomra jutni. Talán a népek nem szabadulnak föl előbb a
zsidó veszedelem alól, míg meg nem szabadulnak a pénz lényének vonzásától,
annak a pénzétől, melynek értéke képzeletbeli és amely démoni elemet hozott
a kultúrába, vagy ameddig - Lagarde tervei szerint - az állam ez összes
pénzüzletet kezébe nem veszi. A héberek nem találták föl a pénzt, és a
csillogó aranyat nem hozták föl a Föld mélyéről, de ők agyalták ki a
pénzzel való visszaélést, mely a kölcsöntőke formájában a becsületesen
dolgozó népet a kamat láncára veri. A pénz veszélyes titka nem magában a
pénzben rejlik, hanem az abból levezetett tőke fogalmában, és az ezzel
összekötött természetellenes "örök kamatban".
Természetellenes, hogy egy
egyszer adott kölcsön után, amíg vissza nem fizették, állandó és azonos
kamatot követelnek, és azt évszázadokon sőt évezredeken át. Itt van a
becsületesen dolgozó népek szükségállapotának
forrása; és ebben van a
zsidó tőke határtalan növekedésének oka és a zsidó hatalomé. / Theodor
Fritsch már 1892-ben javasolta, hogy minden kamatfizetésbe foglaljanak bele
egy térítési összeget is (amortizációs részt), úgy hogy a tartozás
belátható időn belül visszafizethető legyen. Lásd: Két alapbaj: A
föld-uzsora és a tőzsde, Lipcse, 1894./ Ezért Sombartnak igaza van, amikor
ezt mondja: "A pénz lett annak az eszköze, hogy hatalomhoz jussanak
anélkül, hogy erősek lennének.". Valóban, a világ leggyöngébb és leggyávább
népe urainkként viselkedik, mert a csillámló pénzt használja föl
ellenünk.
Szórakoztató, amikor Sombart elmondja, hogy hogyan gyűlölik a
német-lengyel zsidókat, az úgynevezett askenázikat a szefárdok, vagy
spanyol-portugál hittársak nyugatról. (194. oldal). Így például a portugál
zsidók 1761-ben Bordeauxban elérték az azonnali parancsot, hogy minden
idegen zsidónak 14 napon belül el kellett hagynia Bordeauxot. A keleti
zsidókat "csavargóknak" nevezték és azon igyekeztek, hogy sürgősen
megszabaduljanak tőlük. Ha tehát maguk a "nemesebb" zsidók is undort
éreztek az egyszerű héber iránt, akkor hogy lehet nekünk rovásunkra írni,
hogy mi még jobban utálkozunk tőlük? Mert a szefárdokat legalább hitük,
szokásaik és életszemléletük szorosan összeköti; hogy ne lennének ezek a
gusztustalanságok nekünk, akik érzéseinek és gondolkodásának, egész
lényének mindez teljesen idegen, duplán visszataszítóak és gyűlöletesek? A
két zsidótábor közti szellemi és erkölcsi távolság nem lehet olyan nagy;
hiszen mindkettő telítve van a Talmud légkörével. Maga Sombart is bevallja,
hogy a társadalmilag alul álló zsidók sajátságos szokásai figyelemre
méltók: Kis csalások, tolakodás, méltóság hiánya, tapintatlanság,
stb...
* * *
Sombart írásából ennyi elegendő ahhoz, hogy megmutassa,
hogy valaki, aki minden erejével azon van, hogy a hébereket a legelőnyösebb
fénybe állítsa, mégis arra kényszerük, hogy bevalljon egy sor komoly hibát
a zsidók természetében, melyek tökéletesen elegendők ahhoz, hogy a
kultúrnépek között a zsidót nagyon nem kívánatos idegen elemként
ismertessék föl, aki nagyon megszolgálta azt, hogy az erkölcsös népek ne
szeressék.
Értékes, hogy egy ember, aki minden kapcsolatot elutasít az
antiszemitizmushoz, és mindent összeszed, ami a zsidók dicsősége érdekében
csak elmondható, mégis olyan sok fontos engedményt tesz. Csak emiatt adtuk
Sombart szövegét olyan részletesen vissza, mert ezek a zsidókérdést
ismerőnek sem mondanak sok újat. Sombart nyilvánvalóan tanult az
antiszemitáktól, de az elismerten okos, ha nem is különösebben nemes
taktikát, hogy tanítómestereit letagadja. Reméljük, hogy német
honfitársaink valakinek, aki egyáltalán nem szeretne antiszemita hírébe
kerülni, elhisznek bizonyos tényeket, melyeket egy magát zsidók
ellenségének vallónak nem akarnak elhinni.
design & honlap: made in
mate
|
|
Válasz erre |
|
|
|
8. |
muzsa
[re:1] |
2010-05-06 17:15:56 |
| |
Magazin
A biblia története.
2010-02-08 10:02:14
Írta:
muzsa
Megtekintve: 25
Elég sok levelet kaptam s igy elinditottam a
történetét a Bibliának. Ebben mindent meglehet tudni, több nyelven
olvastam, tehát a forditások hűen tükrözik a valóságos tényeket.
A
biblia története.
A zsidók ugy vélik, hogy nevét nem vehetik a szájukra.
Amikor Jézus született két Betlehen volt, Izraelben az egyik az ország
északi részén Názáret közelében, a másik Judiában Jeruzsálemhez közel, ezt
korábban Efratának hívták. Ebben született Jézus. Egy másik prófécia
megirja, Egyiptomból fogják hozni Isten fiát, ez is stimmel, hiszen Istent
szülei Egyiptomba vitték, majd Heródes halála után visszahozták. Dániel
proféta Jézus születése elött 500 évvel élt aki ezeket leirta. vagyis a
következő képpen alakúlt Isten időrendbeli megjelenése-élete-halála. ( ?
)
A háromság lényege három személyből áll, Atyából-Fiúból-Szentlélekből,
mindhárom személy egyenlő és egyiküknek sem volt kezdete. Ami megint
megállapitható, NEM KERESZTRE FESZITETTÉK Jézust, igy nem is ezen halt meg,
oszlopon, hiszen abban a korban igy szólt az oszlopra akasztott mondat. "
Átkozott mindenki, aki oszlopra van akasztva." Krisztus halála után 300
évvel használták a keresztények a keresztet az imádatukban. Igy Konstantin
pogány császár felvette a keresztény vallást és a keresztet tette
szimbóluma jelének a 4.szd-ban. Számos forrásműben a természetimádattal és
a pogány szexuális ritusokkal hozták összefüggésbe. A Biblia elitéli a
pogány szimbólum tiszteletét, mig a Szentirás minden formáját tiltja .
Tehát a jó keresztények nem használják a keresztet. Érdekes a lélek
fogalma, a Biblia nem ezt tanítja, 3 pontban ismertetik, 1- emberekre.
2-állatokra. 3- egy ember-egy állatra. vagyis a Bibliában nem fordul elő a
lélek szóval a HALHATATLAN, vagy örökkévaló kifejezés, mig a szentirás
leszögezi a lélek halandó, meghalhat s ezért a Biblia, " halott léleknek
nevezi."
Folytatom!
|
|
Válasz erre |
|
|
|
7. |
crhyme
|
2010-03-09 17:20:52 |
| |
Először mindig írd le txt-ben és mentsd el, ha olyan. Majd utána kijelölöd
és csak bemásolod ide. |
|
Válasz erre |
|
|
|
6. |
muzsa
|
2010-02-11 10:13:24 |
| |
Nem érte újra ezt az oldalt. bejelentkezek, leirom a cikkemet majd eltünik
a szöveg és kiirja. " Nem engedélyezett művelet."
Játszik velem valaki,
élvezi mert vagy 3-5 oldalt begépelek. Öszintén, teli van az akármim ezzel
a Bulissimo oldallal.
Kétszer futottam neki a Bibnlia cikkemnek, irtam a
Herodesről 3 oldalt, elveszett. Elegem van úgy érzem nem sokat fogok ide
irni.
Anatole Hongrois. |
|
Válasz erre |
|
|
|
5. |
muzsa
|
2010-02-09 14:14:41 |
| |
Nem értem a cikk eleje miért maradt le. Pedig megvan a " SZERKESSZ SAJÁT
ÚJSÁGOT cimű részben.
Ha megkérhetem a szerkesztőséget, előhozni a kedves
olvasóknak nagyon örülnék.
Köszönettel-üdvözlettel.
Anatole Hongrois. |
|
Válasz erre |
|
|
|
4. |
muzsa
|
2010-02-09 14:11:09 |
| |
Folytatom 4
700 évvel ezelött, Mikeás proféta már megmondta a megigért
személy, hogy Betlehemben fog megszületni Jézus. Megjegyzik, Isten
származása az égből jött, mielött megszületett volna. ( Itt meglehet
emliteni a Tibeti halottaskönyvet, a reinkarnáció tényeket.) A Biblia
visszavezeti a bűnt Ádámra, és itt egy rész a váltságról, megjelenik Jézus,
Mária méhében apa nélkül foggant meg gyermeke, ő aki átvállalja az emberi
bűnt, ( mig a Tibeti halottaskönyvben ez mind a halál útáni állapotban
jelenik meg.) Ádám örökségnek csak bűnt és halált örökölhetett, ezért Isten
lépett a helyére. " Az útolsó Ádámnak hivják." s ő fizetett Ádám bűneiért.
A keresztelés lényege, a vizbe merülés jelentése, a korábbi életviteledben
meghaltál, majd feljössz, ekkor életre kelsz és elfogadod Isten tanitását.
Az ámen jelentése " Úgy legyen " vagyis amit mondtunk azt
megerősitjük.
Anatole Hongrois
2005 Miláno.
Következő cikkem a
Tibeti Lámákról és a reinkarnációrol fog szólni. |
|
Válasz erre |
|
|
|
3. |
muzsa
|
2010-02-09 13:57:47 |
| |
Folytatom 3
Betlehemben abban az évben a zsidó " kiszlév " hónapban
volt, november-december, majd következett a tébét hónap, ez december-január
hónap, ekkor a legalacsonyabb a hőmérséklet, esős, havas. Ezsdrás a biblia
iró írja, Kiszlév hideg esős. Jeruzsálemben tömeg volt, a kilencedik
hónapban, a hónap huszadik napján, az emberek fáztak, a záporesők miatt.
Mások megjegyzik, a záporesők végett nem állhatnak odakint.Igy nem voltak
kint a nyájak, a pásztorok sem voltak kint éjjel. Mig a Biblia tudósit,
Jézus születésének éjszakáján kint voltak a nyájaikkal s örizték. Lukács, a
Bibliairó írja, Betlehem környékén a pásztorok éjjel kint vannak a nyájaik
mellett. Igy megállapitható, nem a hideg Kiszlév időszakban született
Jézus. Tehát, születéséről nem tudunk sokat, azt is hiányosan, mig a
haláláról többet. A biblia 1600 évig irodott-tartott, több ezer éves
történelmet ölel fel, és 66 könyvből áll, és sok levélből, 2300 nyelvre
forditották le, hetente több mint egymillió Bibliát terjesztenek, több mint
egymilliárdot adtak ki belöllük. Akik irták, különböző korokban éltek,
sokféle társadalmi réteget képviseltek, igy voltak köztük
főldművesek-halászok-pásztorok-proféták-birók-királyok. Lukás az orvos
volt, és evangélium iró.--Mint ahogy feljegyzik, Isten szellemfia aki
ördöggé változtatta magát. Talán az irigység végett, ő gondolta, a sok
ember őt imádhatná, de ezért sokat kellett hazudnia, hogy maga mellé
édesgesse az embereket. Ezr tartják Éváról-Ádámról akik bűnbe estek. |
|
Válasz erre |
|
|
|
2. |
muzsa
|
2010-02-09 13:41:21 |
| |
Folytatom 2
Ha az itélet végére az életben maradók, " életre kelnek "
de egy útolsó probát kell kiállniuk, igy a Sátánt kiengedik fogságából,
hogy megprobálja félrevezetni az embereket s aki ellenáll az megkapja a
beteljesedést. " Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta
lakoznak." Emlitik Mihály arkangyalt, Dániel könyvében, Judás levelében
Sátánnal vitatkozik, Jelenések könyvében háborút folytat az ördög és a
démonai ellen, harcol Isten ellenségeivel. A szentirás alapján
következtethetnek, Mihály maga Jézus az Arkangyal. A Biblia megjegyzi, "
Mihály és angyalai harcra keltek." majd a jelenések könyve Jézusról
hasonlot ír. Pál apostol szintén az ő hatalmas angyalairól beszél. Igy a
Biblia Mihályt és angyalait, majd jézust és angyalait, és az egyik élen
Mihály a másik élen Jézus áll, " logikusan " következtetni lehet, Mihály
nem más mint Jézus Égi Szerepében.A Biblia nem közli, hogy mikor, melyik
hónapban született Jézus, de NEM DECEMBERBEN, Jézus feltehetően októberben
született, igy a december 25 a pogány ünnep, hogy visszacsalogassák a
meleget és a fényt, mert azt gondolták ekkor fordúl vissza a nap. A vallási
vezetők igy adtak keresztényi ünnepet, hogy megtérithessék a pogányokat. A
XVII szd-ban be volt tiltva Angliában és az amerikai gyarmatokon , de nem
is sokára újra élt, és népszerü lett a hamis valással létrehozott ünnep. (
A december 25, a romai Isten nek volt a tiszteletére hozva, a
szántás-vetés-aratás ünnepe december 17-24. igy tartott,
lakmározás-mulatozás jellemezte azt az időszakot. |
|
Válasz erre |
|
|
|
1. |
muzsa
|
2010-02-09 13:26:10 |
| |
Folytatom.
Itt is fellelhtő, a test pora visszaszáll
a főldbe, a szellem itt Istenhez simul, Isten rendelkezik a szelemmel a
jövőbeni életre való remény, és nem úgy kell értelmezni, hogy felmegy az
égbe. Isten adhatja--erejét-- adja vissza az életet. Itt a halottak közös
sirban vannak, képletesen halálalvásban. A feltámadás megérteti, hogy a
SEOLT és a HÁDESZ-t azzal köti össze amelyből lesz a feltámadás. A seol
jelentése héber = sír vagy pokol, ugyan az a haidész szó csak görögül. Az
itéletnapot nem úgy írja le mint egy borzalmat, hanem a remény és a
helyreállitás idejét. Az itéletnap 24 óra alatt zajlik le, ezer évig tart.
Aki meghalt, azt felmentették a bűne alól, s igy a feltámadók tiszta lappal
indulhatnak. Az itéletnapon több milliárd ember lehetőséget kap, hogy
megismerje Isten akaratát, oktatómunka folyik, s aki nem akarja a tanulást,
gonosz volt de kegyet kapott és nem tanul igazságosságot akkor el lesz
pusztitva. |
|
Válasz erre |
|
|
|
|
|
|
http://www.bulissimo.hu
SMS Fal
